2013. július 10., szerda

Miért mindig pont én?

  "Miért mindig pont én?" Megkaptam ezt a címet és nem tudtam vele mit kezdeni. Halogattam. Azért is, mert nem jutott eszembe semmi épkézláb ötlet, illetve azért is, mert remek kifogásom volt rá (diplomaosztó, leánybúcsú...). Miért pont nekem kell írnom arról, hogy "Miért mindig pont én?"?


  Nagyon nem az enyém ez a mondat, de sokak bizonyára magukénak érzik. Szoktam hallani ezt egyébként a szűk környezetemből is. Igazából az első, ami erről eszembe jut, az az önbeteljesítő jóslat. Ha úgy mész bele egy helyzetbe, hogy rágörcsölsz "Velem egy ilyen helyzetben mindig ez történik.", akkor valószínűleg meg is fog történni. Nem történhet máshogy. Nem függetlenek a történések Tőled. (Pl. ha pisztolyt tartva mész bele egy helyre, mert az ilyen helyeken mindig megtámadnak Téged, látván a pisztolyt, 100%, hogy megtámadnak Téged, vagy legalábbis ellenségesen fognak fogadni.) Utána pedig felteheted Magadnak a kérdést: Miért mindig pont én? Miért velem történnek ezek? És ezzel a kérdéssel azonnal kívülre helyezed a felelősséget. Ami jó, mert Te szabadulsz tőle, ami rossz, hogy a helyzet nem változik. Illetve egy idő után fennáll annak a lehetősége, hogy az "ilyen" helyzetbe már nem csak az "ilyen", de az "olyan" és az "amolyan" is bele fog tartozni. Magyarul ráhúzod a sémát más helyzetekre is, amik pedig külső szemmel teljesen eltérőek, de Te azzal, hogy mindegyikre ráhúzod ugyanazt a sémát, igazolod Önmagad, hogy na ugye én megmondtam, hogy velem mindig ez történik...

  Azonban valóban van olyan, amikor már bármelyik objektív szemlélő is megmondhatja: Veled egy bizonyos dolog elég gyakran történik. Miért lehet ez? Akkor is jobb, ha nem kívül, hanem belül keresed a választ. Persze lehet a válasz az, hogy mert ilyen a főnök, ilyen a környék, stb., de felmerül egy újabb kérdés: Te nem tudnál valahogy változni, hogy másképp legyen? Ha nem, miért is vagy még ott?  Megvan Benned a szabadság, hogy változtass egy helyzeten, másképp állj hozzá, mint a helyzetben már benne lévők, de megvan a szabadságod arra is, hogy kilépj a helyzetből. Ezt tudatosítsd.

Ui.: Egyébként meg miért ne Te?

A következő bejegyzés megírására rozsaszinfelhot kérném fel, a címe pedig legyen: Baracklekvár. Roppant kíváncsi vagyok, mi jut róla Neked az eszedbe. Sok szabadságot hagy és egy kis nyári hangulatot is idézhet (de nem kötelező, még akár krimi is lehet belőle :P).

(Kép innen.)