2013. augusztus 23., péntek

Újra és újra

Szasza bejegyzése kicsit magával ragadott, ezért ez is figyelemfelkeltő, mondhatni kicsit elgondolkodtató lesz. Remélem tetszeni fog. :)

A telefonod megcsörren. Régen ez a szám volt a kedvenced, most már szörnyű ricsajnak érzed. Az agyadon gyorsan átsuhan az a mindennapos gondolat, az amely már a reggel unalommal tölt el. Ugyan mi értelme felkelni? - gondolod magadban - Ez a nap is pontosan olyan, mint a többi, semmivel sem másabb, Kikecmeregsz az ágyból, elcsoszogsz a konyháig, álmos fejjel hagyod, hogy a reflexed és az emlékeid
irányítsanak a müzliig, majd a hűtőhöz a tejért. Lassan rágsz meg minden adagot, mondván úgysem sietsz (ilyenkor legalábbis még nem), mire az utolsó falat is lement a torkodon már sokkal éberebbnek érzed magad, ilyenkor megkockáztatod a legrosszabbat : ránézel arra a furfangos órára. Fél órád marad lefürödni, sminkelni, felöltözni és bedobálni mindent a táskádba. Mégis hogy eshet ez meg? Mindenesetre azért elhessegeted a dolgot és rohansz a szobádba a ruhádért, egy gyors mozdulattal megfordulsz és már a fürdő felé tartasz. Nem akarsz elesni, elvégre nem hívhatod a főnöködet nyitás előtt tíz perccel az ügyeletről azzal a hírrel, hogy valószínűleg kiment a bokád, most vizsgál ép egy diplomás és igencsak vonzó orvos. A választ valahogy így képzeled el, ha jó kedvében van: " Semmi baj, Xy még úgyis ráér, felhívom, gyógyulj meg hamar, nagy csokival várunk vissza" , persze a csokit csak odaképzeled, esze ágában nem lenne csokit adni még a számára legkedvesebb emberének sem. De ennél már csak a, ha nincs jó kedvében szituáció lehet csak a rosszabb : " Mégis hogy képzeled?  Most azonnal fogd meg azt a nagy valagadat és gyere be dolgozni, különben kirúglak". Mivel végül nem csúszol el, így a tus alatt állva, fürdősapival a fejeden csak mosolyogsz és valamivel boldogabbnak érzed magad. A kádból kiszállva megkísérled lemásolni a tegnap YouTubeon nézett jóga videók egyes mozdulatait, ugyan koránt sem profi módon, de valamicskét megcsinálsz belőle és érzed is a különbséget. Sokkal energikusabb vagy, az arcodat is mintha megmasszírozták volna, egyszóval olyan érzés, mint amikor az ember kilép a szépségszalonból, csodás és még nem is kell várnia egy napot, hogy az esetleges pórustisztító pakolás eredményeként létrejött pirosság elmúljon. A fogkeféd után nyúlsz és elkezded dúdolgatni a reggeli műsorban hallott szám dallamát. Végzel a fogmosással a menthol megteszi hatását és teljesen felébredsz, így a szempillaspirált és a leheletnyi szemhéjpúdert már tényleg örömmel teszed fel, még egy kis rúzs - döntöd el. Meg vagy elégedve az eredménnyel - ilyen sem sokszor van. Lehet hogy ez a nap mégis más, mint a többi?
Biztosan! - gondolod, amikor futás nélkül eléred a buszodat, sőt még várnod is kell. Minden reggel futni szoktál a busz után és rádöbbensz mennyire nem vagy formában, amikor botladozol egy sort, egy kézzel kapaszkodsz a táskádba, másikkal a bérletedet tartod, közben a tüdőd már azon tanakszik hogyan múljon ki.  Ekkor azonban a buszos úgy véli megelégeli, hogy rád kellett várnia, ezért hirtelen beletapos a gázba, éppen hogy csak bele tudsz kapaszkodni valamibe, igen ám, de így is sikerül kis híján az idős bácsi ölébe zuhannod. De ma nem. Előreengeded a már említett bácsit, sőt igent mondasz akkor, amikor megkérdezi leülhet-e melléd, mosolyogsz rá és érdeklődsz. Elmeséli hogy ép az unokájához megy, aki bárányhimlős, viszont a szülei nem tudnak rá vigyázni, dolgoznak. Nem lehet könnyű - gondolod. Bárcsak segíthetnél valahogy, de nem mentheted meg az egész világot, azért megígéred a bácsinak mielőtt leszállsz, hogy bármiben segítesz, csak szóljon. A buszmegállóban a szokásos tolongás megy, száz húszan leszállnak a buszról, kétszer ennyien pedig felszállnak, az embert szinte lelökve az ajtóból, azonban ma ez sem zavar meg. A táskádért nyúlsz, visszateszed a válladra, mosolyogsz, ránézel az órádra, negyed nyolc, nyolcra kell beérned és csupán tíz perc séta vár rád. Úgy döntesz ma veszel egy újságot, befordulsz a sarkon, erre valaki egy Metropolt nyoma kezedbe, mosolyogva megköszönöd és továbbmész, veszel egy Ellet az újságosnál, a mellette lévő pékségbe pedig beugrasz egy kávéért, azzal a kezedben jössz ki. Az emberek sietnek, ideje indulnod neked is. Mikor belépsz a munkahelyedre boldogan köszönsz a portásnak, a takarítónőnek, a kibírhatatlan munkatársadnak és mikor szembetalálkozol a főnököddel váltasz vele pár szót.

Délután mikor végzel a munkában a szokásos hazarohanás helyett a parkon keresztül mész és eldöntöd sétálsz egész hazáig. Meglátod a régen igen kedvelt turidat, bemész, körülnézel, felpróbálsz egy-két dolgot, mérlegelsz, majd a nyertest beleteszed a kosaradba.Végül szenzációsan bevásároltál magadnak. Veszel egy táskát, egy ujjatlan pólót, övet és egy bolerót mindössze ezerötszáz forintért. Ez annyira feldob, hogy veszel egy tölcsér fagyit magadnak és egész hazáig azt nyalod. Mikor hazamész már nem is kívánod az ételt, pedig tudod hogy tegnap direkt a kedvencedet főzted, bepakolsz a mosásba, átöltözöl futós cuccba és elmész kicsit sétálni, újra bejárod a parkot, visszamész és biciklire pattansz, elmész egészen a város külső részéig, leülsz kicsit egy szép helyen, rácsodálkozol, egyáltalán nem gondolkodsz azon még mit kell megcsinálnod otthon, hiába tudod, hogy a holnapi prezentáció még hátravan, ez sem tud lerombolni, sőt egyből nagyon sok ötleted támad. Milyen más, amikor nem ugyanaz történik minden nap - gondolkozol el -, de milyen jó.

Nem kell hogy minden napotok ugyanúgy teljen, minden napra csempésszetek bele valami mást, valami újdonságot, egy kis sétát, futást, egy régóta halogatott találkozást a barátnőiddel, egy kényeztető délutánt, vásárolgatást, olvasást a parkban. Ezer meg ezer dolog közül választhatsz és persze személyre szabottan. Érezzétek jól magatokat minden nap és ne keressétek mindenben a rosszat. Mert persze mindennek két oldala van, annak a bizonyos éremnek is, de ha képesek vagyunk csak a jó oldalát nézni a dolgoknak, szebb lehet az életünk és nem történhet meg az, hogy úgy érezzük újra és újra ugyanaz történik minden áldott nap. Ha megteheted légy spontán!

  • A következő bejegyzést Dorkára bíznám a címe pedig legyen Mégis mit meséljek? 

Jó írást kívánok!