2014. április 25., péntek

Katicabogár


Kicsi a bors, de erős, mint tartja a mondás, az én történetem is ezen az egy mondaton alapszik. Ha kinézek az ablakon egy erdőt látok, ami több millió kis életnek ad otthont. Vannak ott nagyobb állatok, is mint a róka vagy a farkas, de ha jobban körülnézek látok mókust, madarakat vagy akár kis békákat is. Lenn a földön a bogarak királysága található. Mindenféle csúszó-mászó kis lények, amiktől az emberek nagy része retteg vagy elítéli. Ám a bogarak is élőlények és megérzik, ha valakinek a kinézetük nem nagyon jön be. A pókok nyolclábú kis szörnyek, mondjuk mi emberek, de talán más kis bogarak véleménye se különbözik nagyon ettől a megállapítástól. Például a katicabogarak hősiesen bírják a pókok elleni harcot. Mint minden jó és rossz között vannak kitűnő alakok, ezek általában a történetek főhősei és hogy ne én legyek az, aki ezt a hagyományt megtöri, nekem is van egy kicsike főhősöm. A katicabogarak, mint mondtam, örök hadban állnak a pókokkal. Ez a versengés, hadakozás már jó pár éve elkezdődött, mikor a pókok rájöttek, hogy a katicabogarak finomak, így minden télen és nyáron elindulnak portyázni, de a katicák sem restek és felveszik a harcot. A katicák vezére a híres Hétpettyes Ördög, aki (a monda szerint) már vagy nyolc pókot döfött fel a kardjára. Már kisebb rangsorban van a hatpettyes tábornok és így tovább egészen a már teljesen csupasz piros kis bogárkáig. A csupaszokat a pöttyösök mezteleneknek csúfolják, hisz ők a rangsor alján helyezkednek el. Ők nem harcolhatnak, max. fegyvereket vihetnek a csatatérre. A hatpettyes tábornok kis meztelen „szolgáját” Eleknek hívják. Csak szimplán Eleknek. Ő viszi a fegyvereket a tábornok sátrába minden egyes harcnál. Álma, hogy egyszer ő legyen az, aki megmenti a királyságot a pókok rágói ellen. Na igen, a mai is egy olyan nap volt, amikor a pókok elérték a királyságot. A hétpettyes ezredes már szinte kétségbe esetten toborozza a bogarakat a harcra, de a meztelenek nem arról híresek, hogy tombol bennük a harci kedv. De az ezredest sem abból a fából faragták, hogy ilyen könnyen feladja a dolgot, így mikor jöttek a pókok, a maga kis csapatával ment ki a harctérre. Egész napos harcnak néztek elébe, de mindenki bátran, hősiesen vívta harcát, csakhogy ez a harci kedv nem sokat segít egy- egy csáprágó ellen, így hát hősünk csapatai vesztésre álltak. Elek éppen fegyvereket vitt ki a sátor mellett harcoló katonákhoz, mikor meglátta, hogy egy óriási kaszáspók indul felfedező útra. Rögtön nem a félelem uralkodott el rajta, hanem a harci kedv, hogy ő most megmutatja, milyen is egy igazi meztelen katicabogár. Kardjával az óriás felé indult, nem is foglalkozva az utána kiabáló felettesei szavával. Mint valami filmes jelenetben, mindenki lefagyott és a kis bogárka harcára figyelt a böhöm nagy pókkal, mert az a pók nem akárki volt. Ő volt a vezér, az alfa, akire mindenki odafigyelt és ott álltak, csak ők ketten, szemtől szembe a pici és a nagy, de ki győzött...?

Ezt én az olvasóimra hagyom, de csak még annyit hadd mondjak el, hogy a mi pici katicánk már nem tartozik a meztelenek közé és éli életét mint A katicabogár.


*A pók kedvelőktől most elnézést kérek, én inkább katicabogár párti vagyok.
A következő bejegyzésre Szasza K-t kérem fel és (dob pergés) "Az iránytű" címmel :) - sajnos Szasza K nem válaszolt, helyette Dorkáé a felkérés