2014. augusztus 21., csütörtök

Imádom, hogy utállak


Reggel van. És itt ül velem szemben a világ legjobb felesége. A házunkban. Itt futkározik körülöttünk a mi kis tizenegy éves kislányunk. Egy kívülálló ember azt mondaná, hogy egy átlagos családi képet írtam le, de ha jobban belemegyek a részletekbe, akkor ez így fest: Reggel van. És itt veszekedek a világ legjobb feleségével. A házunkban, ami tele van adóságokkal.  Itt hisztizik körülöttünk a mi kis tizenegy éves lányunk. Máris jobban fedi az igazságot. Reggelente néha úgy érzem, hogy megváltás mikor elmegyek dolgozni, mert nem kell azt hallgatnom, hogy Béla megint elfelejtetted megetetni a gyereket! Béla mikor hozod már be a kávét? Béla el fogsz késni és miért nincs kivasalva a nadrágod? Anyámnak igaza volt, talán tényleg a szomszéd Pistához kellett volna feleségül mennem! Vagy éppen: Apa, hozd ide a cipőm! Ap,a hozol nekem reggelit? Apa, mikor indulunk már, el fogunk késni! Apa, kell egy kis pénz, mert szeretnék elmenni moziba! Apa, kell egy telefon! Viszont a munkahelyemen ez pont fordítva van: Uram, egy kávét? Nahát, Béla milyen jól áll neked ez a nadrág! Uram, nem éhes? Hozhatok valamit? Egy férfiember elvárná, hogy ez a felállás kicsit máshogy legyen, de én csak annyit kérhettem a főnökömtől, hogy hívjanak ki hozzánk egy családsegítőt.
  - Mit gondol? – kérdeztem a különleges kinézetű felügyelőtől.
 Az úr hosszú fekete nadrágot viselt, amin csillámos vonalak díszelegtek. A cipője inkább egy kis dobozra hasonlított, mint cipőre, de a kis növésű úr büszkén sétálgatott vele fel s alá a nappaliban.
  - Önök mióta házasok?- ült le velünk szembe az úr.
  - Két nap múlva lesz tizenegy éve, hogy együtt vagyunk- Mérgelődött a feleségem.
  - Nos, a meglátásom a következő, maguk beleestek a tipikus tíz éves feketelyukba – Állapította meg a problémát.
  - Értem, de ez pontosan mit is jelent?- Kaptam fel a fejem.
  - Önöknek ebben a két napban, míg el nem érik a tizenegy éves házassági évfordulót, szerepet kell cserélni. Szóval, hogy érthetőbb legyen- nézett az eddig csöndben üldögélő gyerekre- apuci anyuci lesz, anyuci meg apuci.  -  Zoé tegnap lett tizenegy és pont ebben az évben fogadta meg magának, hogy többet nem fogják őt gyereknek nézni, így miután a felügyelő az arcába gügyögött kedvesen csak annyit mondott, hogy ha lehet, ne az ő szeme előtt kérje meg, hogy még ruhákat is cseréljenek.
Miután a kis úr elment, kezdetét vette a szerepcsere. Én a konyhában kezdtem, míg Kriszta leült és elkezdte a matekot Zoéval. Vacsorára a család valami csirkét kért, így elkezdtem a húst felvágni majd rászórtam mindent, amit találtam. Volt ott valami kis fekete, meg sok kis piros is és még valami zöld is, végül a végeredmény nem nézett ki olyan rosszul. A sütőben hagytam a csirkét és gondoltam hallgatózok egy kicsit.
  - Apa, hozol egy pohár vizet?
  - Apa, unatkozok, kérek pénzt!
  - Apa ,hol a cipőm?
  - Apa, nem találom a cipőm.
Kriszti a következő pillanatban felállt és kiment az utcára levegőzni egyet. Én meg jót röhögtem ezen a szép pillanaton, de sajna nem tartott  sokáig, mert megéreztem azt a szagot, amitől a házi asszonyok szívbajt kapnak. A csirke!
  - Na, gyerekek ki kér kínait?- Sétáltam be a nappaliba. A válasz egy kiadós nevetés volt, szóval gondolom, ez egy igen jelentett.
A következő nap sem telt máshogy én boldogan vettem tudomásul, hogy kihasználhatom a jokerjeimet és percenként kiáltottam Krisztához.
  - Béla! Mért nem kaptam reggel kávét?
  - Béla! Adj reggelit Zoénak!
  - Béla! Hétfőig vasald ki a nadrágodat!
A kis játékom addig tartott, míg meg nem láttam Kriszta karikás szemeit amint a tv előtt gubbaszt és nézi, ahogy Zoé megfosztja pár ezer forinttól.
  - Zoé, most minek a pénz?- Kérdeztem.
  - Amíg anyu Te, addig nem tud szólni semmit, szóval, most megyek is vásárolni. Puszika- Ezzel kiviharzott a házból. Kriszta fájdalmas arccal nézett utána végül megszólalt:
  - Igazad volt!
  - Miben?- kérdeztem.
  - Mindenben, egy hárpia vagyok - ezzel felállt és ő is követte a lánya példáját.
Zoé egy pár óra múlva megérkezett, de Kriszta egész nap nem jött haza, így másnap a keresésére indultam.
         Munkahely- NINCS
        Barátnő- NINCS
        Anyuka- NINCS
Mikor megérkeztem a szüleihez ,csak az anyját találtam otthon.
  - Kriszta járt itt, de azt mondta, hogy nincs joga itt maradni és elment. Mondott valami olyat, mikor megkérdeztem, hogy mégis hová megy, hogy valami "első találkozás hotel" - gondolkodott el a néni, bennem meg felcsillant egy emlék kép az első találkozásról mikor kitettem gyertyából azt az egy mondatot ami mindig is vonatkozott ránk: Imádom, hogy utállak!

A következő író legyen pedig Dorka és Az idő rabja címmel :)