2015. december 16., szerda

Lateo Pax : A fekete gitár és a vallomás


 
                   Többórás késéssel végre elindították a járatomat Niceből, a nagy havazások és az ünnepi tumultusnak köszönhetően. Addig, míg várakoztunk a zenetársaimmal rögtönzött karácsonyi koncertet adtunk. Három hete nem voltam otthon, jártuk Európát a Duna Szimfonikus zenekarral, karácsonyi koncert sorozatunkkal, ez volt az első alkalom, hogy külföldön jártam. Jó volt más országokban, más társadalmi berendezkedésben találnom magam. Nem számított, hogy kik vagyunk, hogy honnan jöttünk, nem számít az identitásunk...csak az, amit képviselünk: a klasszikus zene. Nagyon tetszett az emberek nyitottsága, elfogadása és ez elgondolkoztatott, abszolút pozitív élményként éltem meg ezt a három hetet. Vegyes érzelmek fognak el mikor megláttam a kivilágított Budapestet .Szeretek itt élni, de egyenlőre gyerekcipőben van a tolerancia. A pilóta előre elnézést kér az erős havazás ellenére igyekszik szépen letenni a gépet. Mivel nincs sok pakkom a gitárom és a kézibőröndömön kívül hamar kikerültem a terminálból és a párom karjaiba vetettem magam . Erősen szorít magához , most úgy érzem, hogy érdemes volt hazajönnöm .
- Jó, hogy itthon vagy!- kedvesen mosolyog és homlokon csókol. Udvariasan elveszi tőlem a csomagjaimat és indulunk is haza.
                    Az új albérletünkben még szinte ki sem pakoltunk, a konyhában és a hálón kívül, mindenhol dobozok. Hat hónapja költöztünk fel Pestre, új eletet akartunk kezdeni. Úgy éreztük, ha nem is sokkal elfogadóbbak itt az emberek, de legalább jóval közönyösebbek, mint vidéken. Ahol az emberek jobban odafigyelnek egymásra, főként ha egy meleg párral találkoznak. Ezért is költőztünk össze a párommal, a végső elhatározást az a szituáció adta meg, mikor Laci az egyik volt osztálytársával találkozott Pécset, megkérdezte tőle, hogy ”meggyógyultál e már?”. László a nehezebbik utat választotta a nyíltan felvállalja másságát.
Másnap anyukám hívására ébredünk. Várnak haza az ünnepekre, ahogy minden évben, idén is meghívják a rokonságot, barátaikat .
Ritkán járok haza, nem igazán szoros a kapcsolatom a szüleimmel, bár nagyon szeretem őket. Egészen más nézeteket vallunk, nem vállaltam fel előttük az életemet, sok tabu témánk van. Másképpen látjuk a világot és ezeken a különbségeken sosem tudtunk felülkerekedni.
A szentestet Lászlóval töltöm.
Feldíszítettük a fát, készítettünk dióhumuszos falatokat ,áfonyás-pisztáciás édesburgonya salátával , Tokait nyitottunk.
Békésen csendben ünnepelünk, mi ketten. Szerencsések vagyunk, hogy egymásra találtunk és boldogan élünk. A környezetünk elfogad minket a baráti társaság nagyon színes, a heteró barátink a művészvilág részesei ahol szinte sikk a melegség. A párom szülei szeretnek minket és mindenben támogatnak bennünket, az enyémek inkább nem akarnak szembenézni a tényekkel, valahol önzőségnek érzem a részükről. A távolság, hogy nem élek otthon sokat segít, nem is tudom, hogy mi lenne, ha otthon élnénk. Egy kisvárosban számukra nagyon nehéz lenne, folyamatosan támadásnak kitéve, a pletykás szomszédok, az értetlen rokonság a beszűkült emberek. Mert egy picinyke városban kell a pletyka az embereknek, nélküle nem lenne teljes az életük. Ezért inkább a menekülést választottam, mint a folytonos megfelelést a családnak...
Vacsora után ajándékozás ami már a fa alatt vár ránk. Én egy könyvet ajándékoztam, már nagyon rég vágyott rá Laci. Az én angyalkámtól pedig egy akusztikus gitárt kaptam hárs és juhar fekete színben. Azonnal kezdetét vette a mulatság, Wham számokat játszottam főként és Mariah Carey elmaradhatatlan karácsonyi számát, az utóbbinál előkerült egy gyönyörű piros magassarkú is, imádom az én egyetlenemet. Meglepetésként becsöngettünk a szomszédoknál, elgitároztam a Fehér karácsonyt, Laci énekelt. Ez volt a mi szentestei meglepetésünk.
                  Másnap még mindig esett, hiába indultam el korán, az autópályán szinte csak araszoltunk. Mire hazaértem, már mindenki ott volt, anyu és a testvére elkészítettek a szokásos menüt. Én zserbót vittem, amit Lackó mamája készített.
Anyám nagyon örült, a nyakamba omlott és meglepetésként szolt négy lány barátomnak is, akikkel nagyon jó a viszonyom. Kedves meglepetés.
Apám pálinkával fogadott, amit maga főzetett ki. Nagyon büszke a termésére.
-Egy igazi férfi pálinkázik fiam, jegyezte meg viccesen .És már el is kezdődött a poénkodás, hogy, mekkora hölgykoszorú vesz körül... A tempóhoz kell a pálinka!- Jegyezte meg Károly, apám haverja. Aki egyébként rendőr és elég erősen bírál mindenkit, kivéve önmagát.
Az asztalnál a hangulat a tetőfokán, mindenki felszabadult, ami köszönhető apám nedűjének.
A vacsora téma elmaradhatatlan kelléke a politika, amit apám rendszerint megvitat Károllyal. És szerencsétlenségemre, épp a homoszexuálisok elfogadására törekvő törvény került szóba. Leginkább csak közönségre vágytak, mert túl sok véleményt nem fogadtak el.
Apám haverja rémes homofóbként buzizott az ünnepi asztalnál . Nem szoktam magamra venni a sértegetéseket, amit a melegeknek szánnak .Nem élek kihívó életet és azt hogy kivel osztom meg az ágyamat magánügy úgy ahogyan a heteróknak is, hogy kivel fekszenek le.
Anyám rám sem nézett és csak annyit mondott, hogy nem számít , a nemi hovatartozás, nem ez a legfőbb erény. Sosem beszeltünk erről, szerintem úgyis elég hamar rájött , hogy meleg vagyok. Mert amióta együtt vagyok Lászlóval azóta nem kérdezősködik, hogy mikor házasodok már meg.
Apám pedig, ha sejti is, még reménykedik.
Végül a barátaim nem maradhatnak szó nélkül és a pozitívumokkal kontráztak. Elsőnek azzal, hogy érdekes az életünk, kreatívabbak vagyunk, és egyáltalán nem vagyunk erőszakosok semmi késztetés nincs egy melegben az erőszak iránt.
Ekkor anyám csilingelni kezdett, visszatérve a karácsonyhoz tósztot mondott. Megköszönte az életében a sok jót, örül a díszes társaságnak és kiemelte, hogy mennyire szeret engem.

  • Drága fiacskám, kérlek játszanál nekünk valami szépet ?

Kezembe az fekete hársfa gitárom, és ahogy játszottam az én közönségemnek, nem számított ki vagyok, mi vagyok, csak a dal és az az érzés, hogy a világ szép, és élni jó benne.
A második szám után Károly elégé spicces állapotban odajött hozzám átkarolt és megkérdezte, hogy honnan van ez a gitár?
Csak néztem a gitáromat, Lacival való életünkre gondoltam és akkor úgy éreztem, hogy nem birok tovább mást mutatni, ami van.
- A barátomtól kaptam.
-A barátodtól? - Ismétlődött a válasz és csend követte.